Egy igaz mese!

 Volt, nem volt, egy kislány, aki egy szép napon{1968.03.24} ki bújt az anyukája hasából és ezt a hercegnői nevet kapta Könyves Tóth Erzsébet Andrea.

Ennek a kis lánynak nem volt ám leány álom az élete.  

Mert egy doki gikszer miatt agyvérzést kapott a születésekor. A mozgás és a beszéd agyközpont sérült.              

Azonban ebben a  kis lányban nagy kitartás volt.        

Épp ezért, ami nem öle meg, az még jobban megerősítette, és az élet is sok mindenre megtanította őt.

Meg a családja és a barátai szeretete is átsegítette a nehéz napokon is.

És mindig azt mondták neki, hogy úgy vág az esze, mint egy borotva.

Később pedig ügyin megtanult 4 keréken gurulni az motoros kocsijával és jobb kacsojával számos dologra önállóan is képes volt.

És egy táblán lévő betűkkel, szavakkal lökte sódert, az tény, hogy így lassúbb volt a dumcsizás, de akik szántak rá nyúlfarknyi időt, azok mindig azt állították remek volt.

Ez a kislány már felnőtt, és egy vidám, belevaló, jó lelkű, őszinte, keresztény csajcsi lett.

Aki csipáz, netelni, csacsogni, bulizni és csavarogni is.

Rá is rátalált a szerelem és sokat van együtt az imádott párjával Ferivel, egy öregek otthonában Csípi az nagy mocikat és a sportos autókat is, ha nem volna rokkant, csak mocin szállna. Romantikus dolgokhoz, és egy csodás helyen való guruláshoz is vonzódik.

Plus csípáz, azok között lenni, és csevegni velük, akik tényleg önmagáért szeretik és, akiket ő is igazán kedvel.

Viszont azt eléggé rühelli, ha akárki is együgyűnek nézi, játszik az érzéseivel!

Ő se tenne ilyent senkivel!